Íme Angel remek projektműje :) Jó olvasást hozzá!
Égess el!
Bill szobája hideg falának dőlt, hogy némiképp lehűtse
magát, ám ez nem ment. A benne égő tűz, egyre csak fokozódott és fokozódott.
Lábai megremegtek és hamarosan a padlón ülve találta magát. Az érzések olyan
kavargó örvénye tört rá, amit azelőtt sohasem érzett. Tombolt a vágy az összes
porcikájában és a végtagjai remegtek.
Mellkasa egyre gyorsabb ütemben emelkedett és süllyedt. Nem
bírta már sokáig. Ajkai közt lassan távozott a párás, meleg levegő. Izmai
néha-néha megfeszültek majd újra elernyedtek. Végül már ülni se tudott. A
földön fetrengett akár egy meglőtt kutya. Vergődött. Szemét lehunyta és
visszagondolt arra az estére. Pontosan a 16. születésnapja volt…
***
- Tom! – dörömbölt testvére ajtaján. – Hagyd ezt abba!
Aludni akarok! – ám tetvére nem válaszolt. Csak monotonul pengette a Spring
nicht dallamát. – Komolyan beszélek! – próbált újra hatni rá.
- Ne döngesd már azt az istenverte ajtót! – ordított vissza.
- Leszarom magasról! Attól, hogy anya meg Gordon még
nincsenek, itthon attól még nem kell is csapnod a macskazajt. – Ekkor
kivágódott az ajtó és Bill hátrahőkölt.
- Macskazaj? – ordított a rasztás és a földszintre hajította
a gitárját, ami nagy puffanással ért földet és apró darabokra esett szét.
- Igen, hajnali ötkor macskazaj! – bár Bill kissé megijedt
nem adhatott lejjebb a bátorságából pont abban a helyzetben. – És bár
elismerem, hogy lehetne még fejlődnöd annak érdekében, hogy profi legyél ezt
nem ilyenkor kéne csinálni. – mivel a „beszélgetésük” kezdete óta mozgásban
voltak a fekete lassan kezdett a folyosó végéhez közeledni.
Igen-igen? – a rasztás őrjöngött.
- Állíts már magadon! – csattant fel fekete. Épp akkor
ütközött neki a falnak.
- Igen Bill? – Tom megtámaszkodott öccse feje mellett a
falon és a füléhez hajolt. – Valóban Bill? Valóban úgy, gondolod, hogy egyedül
te lehetsz tökéletes ezen a kurva földön?
- Én nem…
- De bizony. – a másik kezével is megtámaszkodott. – Mióta
megszülettünk te voltál a jobb. Az okosabb az ügyesebb a szerethetőbb. És mi
maradt nekem? – ekkor már az arcába ordított.
- Nem tudom. – a kisebbik hangja rekedt volt. Nem tudta
megállapítani, hogy miért, de Tom tudta. A félelem.
Öccse mindig is félt tőle. Ismerte a benne rejlő kikiáltatlan
dühöt és magányt. Az idősebbik Kaulitz ezt mindig is próbálta visszafojtani.
Kisebb nagyobb sikerekkel el is érte a célját. De aznap nem tudta.
- Semmi! – kiáltotta. – Semmi nem maradt nekem itt! Én csak
az ikertestvéred vagyok. – a könnyei kibuggyantak. – Nem maradt másom csak te.
Bill ajkaihoz hajolt és falni kezdte őket. A fiatalabb iker
sokáig nem is értette, hogy mi történt csak akkor kezdett benne tudatosulni
mikor bátyja levette róla a pólóját.
- Tom! – próbálta eltolni magától.
- Látod? – akkor már bátyján se volt póló. Izmos felsőtestén
izzadságcseppek gyöngyöztek. Mogyoróbarna szemeiben izzó parázsként csillogott
a kéj. – Milyen gyönge vagyok? Te vagy az egyetlen ember, akit egyszerre
szeretek és gyűlölök is. – ujját végighúzta a fekete gerincén. – Nem mondhatod,
hogy nem szóltam. Ez már nem egy játék. Itt a tét komoly. Orosz rulett. Tegnap
este orosz ruletteztem.
- Micsoda? – ha Tom nem fogja erősen, akkor valószínű
összeesett volna.
- Az utánam következőt érte a golyó. Meghalt. – gyengéden
csókolta meg öccse ajkait. – Én még élek. Ahogy te is. Nem akarom az életem
fölösleges dolgokra elpazarolni. Élni akarok! Úgy ahogy én akarom. Úgy ahogy
együtt lehetünk. Újra együtt…
Bill már nem ellenkezett. A könnyei végigfolytak az arcán. A
teste lángolt. Akkor értette meg mi is van köztük pontosan. Két test egy lélek.
Két olyan test, ami nem élhet a másik nélkül…
***
Teste ismét görcsbe rándult. Szemei kipattantak és hangosan
felnyögött. 10 év. 10 év telt el az óta. Tom aznap este is orosz rulettezett.
Akkor már nem volt akkora szerencséje…
Azóta nem nézett másra szeretettel. Szüleit, barátait
elzárta magától. Messze költözött mindenkitől és csak az emléknek élt. De a
sors kegyét azon a hajnalon elvesztette…
Megfeszítette testét és az íróasztalához mászott. Kihúzta a
legalsó fiókot és ott volt. Ugyanaz a fegyver, amivel a testvérét megölték. A
tárban egyetlene golyó.
Bill nagyot nyelt majd a fejéhez tartotta a ravaszt. Még
egyszer lejátszotta annak a hajnalnak az összes emlékképét…
- Égess el… - ezek voltak az utolsó szavai.
szerző: Angel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése