Az érzelmek viharában

Ez a legelső közös története a csoportnak, értsd: 12-en írtuk együtt ^^

Az érzelmek viharában

Bill Kaulitz, miközben a kezében szorongatott gyerekkori képre meredt, szomorúan gondolt vissza az elmúlt egy hétre, ami megváltoztatta az életét...

Tom elköltözött! Egyedül hagyta a házba!

Nem tudta hova teni a dolgokat...minden zavaros volt számárra...

A gondolatai csak körülötte forogtak és egy addig ismeretlen érzés csak még jobban összezavarta.

A másik fele az ikre akit a világon mindennél jobban szeretett nincs vele.

Nagyon jól tudta, hogy az egész az Ő hibája...

Egyfolytában csak az a csók járt a fejében...

Bűnös dolog mégis égette a vágy a másik fele után.

Lehet, hogy rosszul tette? De nem bírta tovább eltitkolni hogy mindennél jobban vágyik a csókjaira az érintéseire.

Lehet, hogy emiatt elveszíti örökre testvérét? Hogy soha többet nem áll szóba vele? Nem! Az nem történhet meg...

Kezébe vette a telefonját és kikereste Tom számát. De épp mikor tárcsázni akart egy üzenete érkezett, Davidtől: "Gyere a stúdióba! Sürgős!

Billnek átsuhant az agyán hogy gáz van de nem gondolkozott felkapta a bőrdzsekijét, slusszkulcsot és már vágódott is bele az Audiába hogy elszáguldjon a stúdióba.

Bármennyire is próbált a vezetésre koncentrálni a gondolatai végig a csók körül forogtak és egyre vadabb formációt öltöttek.

Megrázta a fejét próbálta a buja gondolatokat kiverni belőle befordult a sarkon és megállt a stúdió előtt. Vett egy nagy levegőt, koncentrálni próbált, hogy vissza kanyarítsa a jelenbe gondolatait. Kiszállt a kocsiból és elindult a bejárat felé.

Ahogy belépett, szinte teljesen elveszettnek érezte magát a megvető pillantások kereszttüzében...

Nem tudta mi fog most vele történni! David telefonált, Georg és Gustav őt nézte megvető pillantással. Tom még arra sem volt hajlandó, hogy rá nézzen!

Érezte, ha ez a helyzet nem változik, akkor az elmúlt egy hét alatt felgyülemlett érzések könnyekként törnek a felszínre.

Nem bírta sokáig a helyzetet, és rosszullétre hivatkozva megkérte a menedzsert, hogy engedje haza. De természetesen csak minél hamarabb ki akart pakolni a házukból.

le! Az egyetlen ember, aki nem nézet rá csúnyán az a fodrásza Kevin volt. Nem értette, hogy miért van itt, de örült neki. Oda ment hozzá és leült mellé.

Ahogy a fiú rámosolygott a 2 évvel azelőtti első találkozásuk jutott eszébe.

Gondolataiból David hangja rángatta vissza. Bill félve nézett fel rá, találkozott tekintete mérges manageréével.

- Tom azt mondta nekem kiszáll, nem akar veled tovább együtt dolgozni. Megmagyaráznád mi folyik itt??

Bill szeme könyes lett! Igazság szerint ő sem tudta h mi a baj!

- Tegnap össze vesztünk, nem tudom hogy miért!

- Tom? - A manager érdeklődő pillantással fixírozta az említett arcát.

Nem lényeg, csak egy kis testvéri vita. Fixírozta szúrós szemekkel öccsét - De továbbra is maradok azon az állásponton, hogy nem szeretnék Billel együtt dolgozni.

- Nos, akkor azt ajánlom, hogy egy kicsit pihenj még rá erre a dologra. Nem kell ilyen döntéseket elhamarkodni. Üljetek le és beszéljétek meg. - járt David szeme az ikrek között.

- Nem vagyok hajlandó beszélni vele! - nem értem miért viselkedsz így Billel! - Kevin most szólalt meg először de fel ált kézen fogta Billt és ki rángatta az épületből.

- Nem tudom, mi folyik itt Bill - kezdte kevin miközben kirángatta az épület elé az énekest- de sosem láttam Tomot még ilyennek. Nagyon felhúztad. - állt meg vele szemben és kérdőn nézett rá.

- Kevin... - kezdte volna terelni a témát de a fiú közbeszólt. - Semmi de! - a távolság egyre csökkent köztük.

- Már rég el akartam mondani, hogy nagyon bejössz nekem. - Húzta végig ujjait Bill mellkasán - És tudom hogy te sem vagy közömbös irántam. - Nézett Bill szemeibe és közelebb hajolt hozzá.

Szája épp, hogy csak hozzáért Bill ajkaihoz, Bill ellökte őt magától

- Kevin még is mit csinálsz?! - fakadt ki az énekes

- Hát én.... csak azt gondoltam, hogy... Te is

- Nem! - csattant fel az énekes de utána meg is bánta. - Kev én...

- Miért nem tudsz szeretni? - a fiú hangja furcsán erőtlenül csengett.

Bill megdermedt. Ugyan ezt mondta ő is Tomnak.

- Én... én nem tudom... - A hangja elcsuklott. Felpattant, és kirohant a stúdióból. Rohant az utcán, a kereszteződéseken körül sem nézett; ha akart volna sem ment volna neki az előbuggyanó könnycseppek miatt.

Aztán hirtelen neki ütközött valakinek.

- Bocsánat - és rohant is tovább.

aztán egy nagy sikojra lett figyelmes

- Édes istenem ez Bill th ÁÁÁÁÁÁÁ ezt meg kell osztanom facebookon.

Bill jobbnak látta ha inkább lelép ezért beszállt a legközelebb jövő taxiba

- Hova?

- Messzire

A taxis egyből indult, nem kérdezet semmit csak ment! - hova visz? - messze!- Bill hátra dölt és el aludt!

Nem tudta meddig aludt de mikor kinyitotta a szemét sötét volt. Csak egy hanyagul elhúzott függöny mögül világított be a hold fénye.

Nem sokkal később felébredt, és egy számára teljesen ismeretlen helyen tért magához.

- Hol vagyok?

Erre a sofőr kaján pillantást vetett hátra. Bill pedig csak ekkor ismerte fel, hogy ki is ül a kormány mögött...

Azokat a szemeket és azt a mosolyt bárhol felismerte volna. Görcs ugrott a gyomrába és azt hitte még mindig csak álmodik.

Nem tudta elinni hogy pont ő vitte és idáig észre sem vette.

- Te mit keresel itt? - Nézett a visszapillantón keresztül sofőrje szemeibe.

- És te? - kuncogott gonoszan. - Mi ez a nagy sietség, Billie fiú?

- Nem tudom. - suttogta maga elé meredve. - Hova viszel, áruld el nekem.

- Azt hittem, hogy már megértetted. Nem leszek veled. Soha!

- Bill kérlek!

- Brendon kérlek! Nekem már nem megy!

- Értem..szóval van valaki más.. Neked semmit sem számított az az egy év?- fordult hátra Brendon hogy Bill szemeibe nézhessen.

- Ne kezdd, kérlek. Tudod hogy ez nem így van.. De..

-Mit de??

- Ez bonyolult. - sütötte le a tekintetét Bill.

- Mint eddig minden. - Brendon kiszállt és hátra ült Bill mellé majd becsukta az ajtókat. - De ezektől szép az élet.

- Brendon... - hátrált Bill a kocsi ajtajáig.

- Megcsaltál! A legjobb haverommal!

 - nagyon megbántam adj nekem még egy esélyt! - Brendon hátra mászott Bill mellé és átölelte. Jó volt az a pillanat, mire észre vették magukat csókolóztak! -nem bírom ki nélküled, adj még 1 esélyt, kérlek! - jó de ez az utolsó!

Bill szörnyen érezte magát és egész hazafele úton járt az agya. Nagyon szerette Brendont, tényleg de Tom járt a fejében folyamatosan. Nem tudott szabadulni bátyától...

Brendon keze végig a combján volt. Tom soha nem ért így hozzá de a gondolat hogy ö így fogná melegséggel töltötte el.

Brendon le állította az autót Bill háza előtt, közelebb hajolt hozzá és lágyan megcsókolta.

- Jó éjt szerelmem.

-nem alszól nálam? Tom elköltözött, és rossz egyedül lenni! - persze de mire felkelsz én már nem leszek melletted, vár a munka!

- Megéri. - mosolygott Bill majd kézen fogva Brendont Befelé indultak.

Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, és egymás ajkainak este egy hang szólalt meg mögöttük full idegesen.

- Bill mit müvelsz?

Bill úgy fordult meg mint akit megégettek és szembe találta magát Tom mérges tekintetével

- te hogy kerülsz ide? - szerintem ugyan annyi jogom van ebbe a házba tartozkodni mint neked!

- Azt hiszem én inkább most megyek. - Járt Brendon tekintete az ikrek között miközben a kijárat felé hátrált.

-nem kell, gyere menyünk fel a szobámba! - Bill és Brendon fel mentek az emeletre! Hangos kattanás jelezte h bent vannak a szobába. Tom már nem értette miért jött ide. Beszélni akart Billel de ő nem foglalkozik vele! Elment fürdeni és lefeküdt!

- Azt hittem már végeztél Brendonnal. - förmedt testvérére Tom.

- És ha nem akkor mi van?

- Nem veszed észre magad?

- Mégis miért? Egyáltalán mit keresel itt?azt hittem látni sem birod a képem...

- Bill, nehogy már te legyél megsértődve! Hát nem emlékszel, hogy hogyan is jutottunk idáig?! - kiáltott Tom a testvérére, miközben minden erejével a könnyeit fojtotta magába. De Billnek persze ez fel sem tűnt...

- Mire akarsz kilyukadni Tom? Miért kerülgeted a forró kását? Miért nem mondod meg mit akarsz?

Tomnak már elege volt ebből az egész veszekedésből. Bár kicsit megszeppent öccse kérdésein, hiszen maga sem tudta a választ hiába keresgélte fonatai alatt.

- Na? Nem mondasz semmit?- tette csípőre a kezeit Bill. - Azt hittem magyarázkodni fogsz és... - azonban nem tudta befejezni, hogyan is tudhatta volna, mikor Tom ajkai vadul csókolta az ő ki éhezett száját.

Nem bírt még csak mozdulni sem. Részint a sokktól, részint azért mert végre teljesült oly régóta dédelgetett álma.

Bill nem értette pontosan mi történik, hiszen Ikre a legutóbbi találkozásukkor Szinte gyűlölte őt, De most ez nem is nagyon érdekelte, csak a csókra bírt koncentrálni ami egyre hosszabbra nyúlt el Eggyikük sem akarta abbahagyni, ízlelgették egymás ajkát, viszont mikor elfogyott a levegőjük zihálva szakadtak el egymástól.

-Bill?

Az ikrek egyszerre fordultak a hang irányába és néztek a megkövülten álló, Brendonra.

- Ez... ez nem az, amire gondolsz... - vörösödött az énekes.

- Értem... szóval miatta nem kellek neked! Undorítóak vagytok mindketten! - kiabált. - Egy mocskos buzi vagy Bill!

- Ne merészelj így beszélni az öcsémről! - kiáltott Tom, és ezzel egy jól célzott ütést mért az arcába.

- Normális vagy Kaulitz? - kapott az arcához Brendon.

- Takarodj a házból mielőtt szétütlek. - ordított rá Tom.

- Még visszajövök. - sziszegte Brendon és távozott.

-De... Tom... mért csináltad ezt? - kérdezte könnyek között testvére.

- Fogalmam sincs. - rázta a fejét Tom. Pár perc álldogálás után Tom meghallotta azt a kérdést amit soha nem akart hallani:

- Szeretsz engem szerelemből?

Tom nem tudott egyből válaszolni. Kavarogtak a gondolatai igazából ő sem hitte hogy tényleg szereti testvérét úgy. De nagyon erős vonzalmat érzett iránta. Bipl kérdőn nézett rá és várta reakcióját.

- Szeretlek, azt hiszem.

Percekig álltak egymással szemben, egyikőjük sem bírt megszólalni egy ideig.

- Bill, ne haragudj, hogy a múltkor olyan csúnyán ellöktelek magamtól. Vissza kellett volna csókolnom, már akkor! Bocsáss meg. Azt hiszem... hogy szeretlek. De ez még nagyon új nekem...

Bill teljesen elérzékenyült. Tomtól nem sűrűn hallani ilyet, már ez a vallomás is kész csodának számított.

- én is szeretlek kis butusom. - nevetett, majd megcsókolta. mind a ketten érezték a bennük röpködő pillangókat, melyek egyre vadul röpködnek. Bill a kanapé felé kezdet húzni Tomot, majd ledöntötte, rámászott és szenvedélyesen mgecsókolta

- Bill. - nyögte Tom ahogy megérezte testvére puha ajkait a nyakán.

szeptember 24., 16:05 • Tetszik Nem tetszik

- Szeretlek, Tom... - sóhajtott Bill, majd hideg kezével a póló alatt ikre felhevült testét kezdte el simogatni.

- Ne, Bill, ha ezt folytatod, elvesztem.. ah... ah fejemet... És mi lesz... Brendonnal?

Ám az énekes nem foglalkozott Tom félénk szavaival, nem érdekelte; végre megmutathatta, hogy bizony, nem csak Tom tud rámenős lenni

- Nem érdekel. - csókolta meg hevesen Tomot.

- De.. de - a gitáros egész teste remegett.

Úgy érezte, már nem tud ellen állni a vágynak és Bill sem könnyítette meg a dolgát, szinte felkínálta magát, és éhes csókjaival a egyre csak fokozta vágyát.

Majd Bill ledobta a pólóját, és Testvérét is elkezdte kihámozni a már nagyon feleslegessé váló textildaraboktól.Bill elkezdett az övével babrálni, de a gitáros nem bírta tovább és úgy döntött segít neki egy kicsit.Ledobta övét és nadrágjá a földre, és egy szál boxerben kezde meg ezt a műveletet tstvérén is, és a boxeren keresztül má igen csak láccott merev férfiassága.

Ahogy Tom vadul csókolta testvérét a testük összesimult Bill pedig felnyögött.

- Nem... nem bírom már sokáig. - zihálta.

De ekkor viszont el kellett ugraniuk egymástól, mert egy hatalmas női sikolyt hallottak meg a nyitott ajtó irányából. Simone állt előttük sápadt tekintettel.

-Anya...-suttogták egyszerre de azt se tudták mit mondjanak.A helyzet elég félreérthetetlen volt.

- Ti most... Jesszusom...-csuklott el Simon hangja és a szája elé kapta a kezét.

- Anya... én... m-meg tudom magyarázni... - próbálta menteni a menthetetlent Tom.

- Ez... ez... fúj! Ilyet? Azt hittem ti normális nevelést kaptatok. De ez... fúj...

-Azonnal öltözzetek fel srácok! Lent a konyhában találkozunk, és megkapjátok az anyai nevelést, amit eddig nem bírtam beleverni abba a csökönyös fejetekbe.-mondta Simone.

Az ikrek egy másra néztek,nem tudják hogy mi lesz...Bill remegő kézzel csatolta be ővét és nem birt másra gondolni csak hogy mi lesz most... -Nyugodj meg Bill...-mondta halkan Tom.-Nem lesz semmi baj.Hidd el nekem.-mondta biztatoan öccsének bár ebben ő sem volt biztos.Ő is meg volt rémülve.De ezt jol eltudta rejteni viszont Billen nagyon is látszott a rémület.Így neki kelett megnyugtatnia szeretett öccsét.

- Leülni! - parancsolt rájuk Simone mikor már a földszinten voltam. - Nem egymás mellé! - az ikrek megszeppenve bár de követték anyjuk utasítását.

-Mégis mi volt ez?Mióta csináljátok ezt?-kérdezi Simone idegesen.-Ezt egyszerűen nem tudom elhinni...-fordítja el fiairól könnyes tekintetét.

- Anya nyugodj meg.Bill és én csak szórakoztunk érted?!Tudod még sosem csókolózott!Én csak szerettem volna neki megmutatni pár technikát úgy tudod mindenhogy- sütötte le szemeit majd egy óriási vigyor terült el az arcán.

Bill ezt meghallva rohadt nagyot rúgott szemben ülő bátyja lábába.Attól, h nagy volt, Tom alig érezte meg. Még jobban elkezdett mosolyogni -fogai is látszottak már- csoda, h el nem nevette magát.

- Tom, te teljesen hülyének nézel?!

Tom megadóan lesütötte a szemeit.

- Hogy tudtam belőletek ilyen... ilyen... szörnyeket nevelni?! Mit rontottam el?! - fakadt ki teljesen, és csak idáig tudott "keménynek" mutatkozni, elsírta magát.

- Anya! - szaladt oda hozzá Bill és meg akarta ölelni de Simone eltolta. -Hagyj Bill! Nem akarlak látni titeket! Nem vagytok már a fiaim. - azzal kirohant a lakásból.

-Anya...- nézett utána könnyes szemekkel Bill.Nem akarta elhinni, h ez az egész mindössze 10 perc alatt zajlott le.Mintha Isten keze lett volna a dologban.Valami adott és el is vett.

- Bassza meg Tom!Elüldöztük az anyánkat!Most mit tegyünk?-huppant le mellé teljesen letörten.

De legalább már mellette ülhetett. Fejét Tom vállára hajtotta, behunyta szemeit, így élvezve ikre csodás parfümjének illatát, amitől egyre nyugodtabb lett.

-Nem tudom Bill.De szörnyen érzem magam. És nagyon remélem hogy anya megnyugszik és meg tudjuk beszélni vele.- simogatta öccse karját- De még ha sohasem áll többet szóba velük tudnod kell hogy én nagyon szeretlek és mindig melletted leszek.

- Jaj, Tom! - hajtotta testvére vállára a fejét. - Olyan jó, hogy legalább te itt vagy nekem.

Tom közelebb hajolt testvére ajkaihoz és pár másodperc csende mosolygás után megcsókolta.

-És... akkor most... mi lesz velünk?-kérdezte félénken Bill.Lassan felnézett báttyára aki erre a kérdésre hirtelen elkomolyodott és zavartan nézett öccse szemébe.

-Folytathatnánk ott ahol abbahagytuk.-mondta kaján vigyorral az arcán Tom, majd leteperte öccsét a kanapéra.

- Tom ne csináld! Most üldöztük el a saját anyánkat ezzel... - mondta Bill feszülten, majd felkelt a kanapéról és fel-alá kezdett járkálni. - Inkább találjunk ki valamit! Te is láttad, hogy anyu mennyire kikészült. - megállt és újra leült. Arcát két tenyere közé fogta, majd idegesen kifújta a levegőt.

Bill! - Tom nem ért hozzá. - Ez megtörtént. És ami megtörtént azon nem lehet változtatni.

- De... - kezdett volna magyarázkodni a fiatalabb mire Tom elkapta a kezét és magához húzta. - Érzed? - Bill arca őrületes gyorsasággal pirult el.

- Nem érdekel, Tom! Lehet, hogy egy életre megromlott a kapcsolatunk az anyánkkal, hogy megtudta; hogy így tudta meg, és neked most is csak a dugáson jár az eszed?! Ezt nem tudom elhinni! - fakadt ki hírtelen az énekes.

Tom meg azt sem tudta, mit mondhatna. mi tagadás, igaza van a testvérének.

- Hé hééé Bill, nyugiii! - Magához rántotta, és megszorongatta. - Tudod mit? akkor menjünk utána, és beszéljük meg vele. Csak hírtelen kiborult. Hidd el, nem lesz semmi baj - mosolygott testvérére, akinek ezzel egy hatalmas kő esett le a szívéről.

Beültek a kocsiba és elindultak anyukhoz. 5 perc alatt oda értek s remegő testel álltak meg az ajtó előtt. Tom becsöbgetett.

- igen? - nyitott síró hangon ajtót Simone, majd mikor meglátta fiat be akarta csapni az ajtót, de a kis izmos Tom nem engedte. - Mit akartok tőlem?

- Jó nem csók leckét adtam Billnek, hanem tényleg szerelemből csókoltam meg.

- hogyan? - eszmélt fel Simone.

- Régóta tombolt bennem, bennünk ez az érzés. Sajnáljuk, hogy így kellet megtudnod.

- Értem. - sóhajtott Simone. - de én unokákat akartam, és szép menyeket neketek, de látom ez csak álom lesz.

-Sajnálom anya tényleg.- borult Bill édesanyja nyakába-De nem hazudhatunk sem önmagunknak se egymásnak.

-Az istenit.-nézett felváltva Simone az ikrekre-A gyerekeim vagyok akármit is csináltok nem tudlak utálni titeket.-lábadt könnybe a szeme.

- Szeretünk anya! - ölelte meg őket Tom is.

- És mióta tart ez köztetek? - az ikrek először megrökönyödtek.

- Kb. olyan 1 órája valottuk be egymásnak. - mosolygott testvérére Bill.

- Egy órája? - röhögött fel Simone aranyosan. - Hát akkor jól beletrafáltam a közepébe!

- Hát igen...

Még csak ki sem tudtuk élvezni a dolgot... - grimaszolt Tom.

- Nah részleteket és egyéb dolgokat még véletlenül se akarok hallani! Sem most sem a jövőben!Meg, h bármit is előttem fogtok csinálni azt most kiverhetitek a fejetekből!Ha együtt van a család legfeljebb megfoghatjátok egymás kezét.De semmi több!Értem vagy nem értem?

- Mama csak egy puszit!Nézd ilyet- és egy nagy cuppanóst adott Tom arcára, úgy hogy a gitáros elnevette magát.

- Talán...Nah, de most már igyekezzetek hazafelé mindjárt elered az eső!- ahogy ezt kimondta már villámlott is.

az ikrek éppen fordulni akartak az ajtó felé, amikor Simone utáuk kiáltott.

- Csak, hogy tudjam, összeházasodtok majd?

- Igen, ha Bill hajlandó lesz felvenni a nevemet. - röhögött vissza Tom, a sértett meglökte a könyökével.

- Ki mondta, hogy én fogom felvenni a nevedet, te fogod az enyémet. - kezdte a vitatkozást.

- Na most már futás legyen és folytassátok ott ahol közbe vágtam - mosolygott Simone. A fiúk még egyszer megölelték őt és haza mentek.

Hatalmas vigyorral az arcukon indultam meg haza. Nagyon örültek hogy édesanyjuk elfogadja őket és így is szereti a fiait. Bill szerelemtől csillogó barna szemeit Tomra szegezte aki egy eddiginél nagyobb mosollyal díjazta ezt. Hazaérve Bill ledobta a kabátját és a cipőjét majd elindult a nappali felé de Tom elkapta hátulról a derekát átölelte és lágyan bele csókolt a nyakába.

-Jajj, Tom, mire készülsz? - hebegte Bill.

Tom válaszként hevesen csókolta meg. őt .

Bill szinte azonnal visszacsókolt, és ha lehet még jobban kívánta testvérét, mint mielőtt félbeszakították őket. gyorsan ledobta a pólóját amit 2 mp múlva Tom-é is követett.

-Kívánlak....Nagyon....-nyögte Bill két csók között. Kikapcsolta a nadrágövét és nadrágját a szoba másik felébe hajította. Tom lebirkózta őt a kanapéra és farmerja a boxerrel, közelebbi ismertségbe került a földdel.

-Ahh -nyögött fel Bill mikor mikor megérezte bátja ékességét a boxerján keresztül és attól is gyorsan megszabadult(mármint a boxertől).

-Tom.. kérlek...

-a-a -rakta Bill ajkaira mutató ujját mosolyogva, majd a nyakába hajolt.Mélyet szippantott az illatából, majd finoman csókolgatni, harapdálni kezdte.Teljesen elbűvölte ez a selymes bőr, már-már transzba esett a csodálattól.Az ágyékát közben még erősebben nyomta ikréhez.Azt, akarta, hogy Bill még ennél is jobban akarja.És azt, hogy sose felejtse el ezt a földöntúli érzést.

- Lassan de biztosan megőrülünk.Ezután már nem fogsz mást kívánni jobban az életben, ebben biztos vagyok!- suttogta a füléhez közel.

- Elég a dumából Tomi- nézett rá kábultan Bill, majd megnyalta az ajkait és ravasz vigyorral az arcán fordított a helyzetükön.

-Most, itt, azonnal!

Tom egy huncutka mosoly után egyre lejjebb kezdte csókolgatni ikrét. Elidőzött a köldökénél, tetkóján utána jött az amire mind ketten vártak. Tom gyengéden lehúzta a boxert ahol már kibuggyant Bill férfiassága. először csak egyik ujjával simogatta végig, majd kettővel, hárommal s végül a kezével. Bill nyögdécselt, majd egy halk sikoly hagyta el a száját, mikor Tom gyengéden megcsókolta büszkeségét.

- Mindig azt hittem, hogy nekem nagyobb. - nevetett fel Tom.

- Nem... bí...bírom ki.... Kérlek!- Tom engedelmeskedett, majd a szájába vette a farönköt Bill ide-oda vergődött s már a csúcson volt. Tom megérezte a fehér ízt a szájába. Mindig is azt hitte, hogy undorító íze van most kellemesen csalódott. Finomabbnak érezte mint a kedvenc édességeit és apránként lenyelte hisz spórolni kell ilyen kinccsel.

Bill Tom állát felemelte és a szemébe nézett. Majd elmosolyodott bátyján..-Van valami izé az arcodon.-nyögte ki majd pár izzadtság csepp gördült végig az arcán a kielégüléstől...

- Nem baj. - mosolyodott el Tom és megcsókolta ikrét aki kihasználva a helyzetet fordított a kockán és Tom felé kerekedett.

Lassan csókolta végig bátyja mellkasát miközben az övével szerencsétlenkedett.

Ahányszor Bill édes ajkai Tomhoz értek vagy a keze félrecsúszott az övtől ikre annyiszor nyögött fel.

Ekkor abbahagyták a "bénázást". Pár pillanattall később már mindketten meztelen voltak, és csak az ágy halk recsegése hallatszott tompa nyögésekkel vegyítve. Bill szabályosan dobálta magát az ágyon, Tom pedig minden egyes lökéssel egyre mélyebbre és mélyebbre ment ikrében, és egyre gyorsabban mozgott.

Már egyikuk sem tudott gondolkozni, és csak a beteljesülés édes mámora utáni vágy hajtotta őjet.

Végül egy hatalmas nyögéssel ötvözve végigáramlott a teztükön az élvezet legfelsőbb foka.

Egy pár percig még feküdtek egymás mellet pihegve, majd Bill feltette azt a kérdést, amely válaszától előre rettegett.

-Tom, ugye te sem gondoltad komolyan, hogy nem akarsz velem többet együtt dolgozni?

-Azt csak azért mondtam, mert megijedtem a bennem felgyülemlő érzésektől. Ahogy kimondtam, egyből megbántam, de tudod, milyen makacs vagyok - mosolygott Tom öccsére.

-Helyes.- mosolygott Bill elégedetten.

-Azt hittem eddig hogy nem szerethetlek jobban de tévedtem. Hogy volnék képes távol maradni tőled??- nézett mélyen ikének a szemébe és lágyan megcsókolta.

- Akkor... együtt maradunk...? Örökre? - a festett szeműnek igazán nehezére esett magában tartatni az előtörni vágyó könnycseppeket.

- Igen, Bill, hogy is tudnék nélküled élni?! - Mintha kicsit fel is háborodott volna, de aztán csak mosolygott, és teljesen magához húzta ikrét.

Másnap a stúdióba együtt mentem kéz a kézben. A két G kicsit értetlenek voltak.

- Mi ez a kezeskedés? - kérdezte kis szöszi Gustav.

- Kibékültünk. - mondta egyszerre a két testvér

- Ennyire? - csatlakozott Georg is. Tom és Bill rámosolyogtak Gustavra és Georgra.

- Ügye nem háborodtok fell, amit most fogok tenni? - kérdezte a két bandatagtól Tom

- Nem.- Georg

- Megszoktam már.- gustav. Tom mosolygott még egy sort és Billt neki lökte a falhoz, testét teljesen ikréhez nyomta és megcsókolta. Kezeivel Bill köldöke alatt matattak, majd az oldalánál végűl a hajánál.

- Na ennyire szeret engem. - pirult Bill mikor Tom vissza vonulót hírdetett a támadásközben. - Na nem mondtok semmit?

- Nem, mi tudtuk, hogy együtt vagytok.- mondta Georg

- Honnan?

- Hát mert úgy néztétek egymást még a veszekedés előtt meg minden és érezhetően izzott köztetek a levegő.- magyarázta Gustav

Minden jó ha a vége jó. Tartja a mondás. A Kaulitz ikrek esetében ez így is volt. Két test, egy szív, s egy lélek. Az ember nem döntheti el, hogy kibe szeressen bele, ahogy azt sem, hogy alakuljon az élete. De ha van melletted valaki, akit szívből szeretsz, ne engedd el sohare.

The end(2011 szept.20-okt.04)