Összeszedte és szerkesztette: Tamcsi (2015.09.19)
Regmancs: 2012. 09. 01.
Szó: borzalom
Éreztem, ahogy a hideg penge, az oldalamba hatol, egyenesen
a bordáim közé. Az előttem álló férfi arca ijesztő mosolyra húzódott, miközben
egyre beljebb nyomta a kést. Már csak a markolata látszott a több mint 20 centis
pengéből. Ekkor rántotta ki belőlem. Erőtlenül estem térdre, a férfi pedig
hátat fordítva nekem, az ikrek felé indult, a véremtől mocskos fegyverrel a
kezében. A tőr helyéről vér tört elő, ahogyan a számból és az orromból is.
Akkor már tudtam, hogy átszúrta a tüdőmet. Köhögtem, és fulladoztam a légutamat
megtöltő fémes ízű vértől. Segíteni akartam. Ha nem állok fel, a fiúk nem
fogják megélni a hajnalt. A vörös színű anyag lankadatlanul tört elő belőlem.
Hiába köpködtem. Utolsó erőmmel megpróbáltam lábra állni, de minduntalan visszaestem.
– Ez nem fog menni - nyögtem ki, de rajtam kívül senki sem halhatta. Végül
sikerült felállnom. A gyilkos az ikrek előtt állt, így nem láthattam az
arcukat, de biztos voltam benne, hogy nagyon félnek. Nagy nehezen elindultam. A
lábaim csak lassan vittek, magam mögött vörös tócsákat hagytam a szürke
betonpadlón. Végül már csak egy méter választott el a férfitól. - Még nem
haltam meg... - hörögtem, és abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán érthető
volt-e a mondat. De a fickó felém fordult, vigyorogva emelte az arcom elé a
pengét.
– Kérsz még egy lyukat magadra? – kérdezte gúnyosan, és maga
előtt tartva a kést megindult felém. Hirtelen nem tudtam mihez kezdjek. El kell
tőle vennem azt a kést. De hogyan? Vészesen közeledett felém a penge, és nem
tudtam mit tegyek. Aztán eszembe jutott. Hagyom magam újra megszúrni. Nem
sokkal ezután újra megéreztem a pengét az oldalamba fúródni. Nem akar végezni
velem… Még nem... Látni akarja, ahogyan szenvedek. De ezúttal te is szenvedni
fogsz. Mielőtt még ismét kihúzta volna a kést, a bordáim közül, megragadtam a
markolatot, lefejtve róla a férfi kezét. Erre nem igazán számított. Kirántottam
a vérző sebből meredező pengét, és a férfi szemgödrébe nyomtam. Egészen tövig.
Az felordított, és a hátára zuhant. Még vonaglott egy ideig, megpróbálva
kirángatni fejéből a kést, de a halál hamar eljött érte. Élettelen teste körül
vértócsa nőtt. Ránéztem az ikrekre. Fellélegezve álltak egymás mellet. Engem
néztek. Az ő arcuk volt az utolsó, amit láthattam. Holtan zuhantam a
gyilkosra...
Tamcsi: 2012.09.13.
szó: showder klub
- Bill! - tépte fel öccse szobájának az ajtaját a rasztás.
- Mi van? - nézett rá unottan a konektorsérós aki épp az
e-mailjait nézte.
- Kanos vagyok! - jelentette ki vigyorogva Tom. Ikre
lenézett bátyja nadrágjára ami igen-igen erősen dudorodott.
- Nem! - válaszolta fapofával az énekes majd visszafordult a
géphez.
- Miért? - szontyolodott el az ajakpc-s.
- Mert nincs időm.
- Akkor tartsunk urológiai vizsgálatot! - vigyorodott el
kajánul Tom és már szedte is le testvéréről a ruhát.
Stella 2012. 09. 18.
ez egy vicc
Nem tudom ismeritek e ennek a viccnek az igazi változatát,
de a napokba megtaláltam TH-TWC változatban is xDxD tehát:
Szép esős estén Tom nagyon megkívánta Billt, de testvérének
nem volt túl sok kedve az „akcióhoz”, viszont Tom tudta, hogy nagyon
unatkozhat, ezért alattomos tervet eszelt ki ellene:
- Bill! Akarsz valamit játszani?
- Játszani?! Dehát már öregek vagyunk ehhez!
- Én lennék örökké fiatal. Csak egyet légyszi! - Bill
hosszas halogatás után belement a dologba, így hát Tom elővezette:
- A játék neve tűzoltós! Ha azt mondod PIROS! akkor meg kell
állnom.
- Remek - gondolta Bill, hogy így semmi olyan nem fog
történni, amihez épp nincs kedve. A játék 1-2 perc után már komoly szexbe
torkollott, de addigra már az ifjabbik Kaulitz is belefeledkezett a dologba.
Később, mikor már érezte "közel a csúcs" elkiáltotta magát:
- PIROS! - de Tom nem hagyta abba, és az aktus végére öccse
ernyedten terült szét az ágyon, majd mikor levegőt kapott közölte:
- Tom! Nem is álltál meg mikor azt mondtam, hogy PIROS!
- Mert a tűzoltó sem áll meg, ha piros a lámpa!
- Ó... Mondasz valamit!
Regmancs 2012.09.30.
szó: szöszmösz
Bill aznap nem tudta mihez kezdjen magával. Ment ide, ment
oda, de valahogy mindig visszatért a nappaliba. Ikrek vagyunk az ég szerelmére,
nem sziámi ikrek. Tehát járhatunk külön utakon is. Legalább egy napra. - mondta
neki aznap Tom, mielőtt lelépett azzal a... Hogy is hívják... - hirtelen Bill
felpattant, megragadta az asztalon lévő vázát, és a falhoz vágta. - Na most már
megvan, hogy mi a szöszt csináljak. Feltakaríthatom.
Regmancs 2012.9.30.
szó: villanykörte
Tom fürdeni igyekezett, de hiába kattintgatta a
villanykapcsolót, a lámpa nem akart felgyulladni. - Az a nyamvadt körte!
Biztosan kiégett - mérgelődött, és elindult zseblámpát keresni. Annyira azért
nem jó az arcmemóriája, hogy sötétben meg tudjon borotválkozni. Mikor
megtalálta a zseblámpát, visszament a sötét fürdőbe, keresett egy széket, és
nekiállt szétszerelni a lámpát. Levette a búrát, majd elkezdte kicsavarni az
égőt. - Tom!- kiáltott hirtelen Bill, mire az idősebbik Kaulitz megijedt,
elengedte a rossz körtét, ami lesett és apró szilánkokra törött a csempén. Tom
elvesztve egyensúlyát, kénytelen volt leugrani a székről, egyenesen bele a
szilánkokba. Szerencséjére volt rajta papucs, így nem történt az ijedtségen kívül
nagyobb baja. Ekkor lesett be Bill az ajtón. - Hát te mit csinálsz? - kérdezte
mosolyogva, de amint látta bátyja arckifejezését, le is hervadt a mosoly az
arcáról.
- Bill. Azt hiszem egy ideig nem lesz villany a fürdőben.
Ugyanis most fogom feldugni az új villanykörtét a seggedbe!!!
Tamcsi 2012.09.30.
szó: almás pite
- Bill kisfiam. Ettél ma már? - kérdezte kíváncsiskodva
Simone.
- Ööö... - gondolkodott el a fekete. Reflexből rávágta
volna, hogy nem, de aztán eszébe jutott a reggeli aktusuk Tommal mikor is
kijelentette: megeszi bátyját. - Aha!
- És mit? – tette csípőre a kezét gyanakodva édesanyja.
- To... - az arca rögtön elvörösödött. - Tojást...
- Nem tetszel te nekem fiatal úr - rázta a fejét édesanyja.
- Bill! – kiáltotta el magát Tom aki akkor ért haza és nem
számított látogatóra. - Mit szólnál még egy pár tojáshoz?
- Én mondtam! - vigyorgott diadalittasan a fekete.
- Tudjátok ki fog nektek még egyszer almás pitét sütni! -
korholta őket anyjuk majd elhagyta a házat.
- Most mi van? - nézett kérdőn a rasztás.
- Legközelebb a te tojásaidból süt almás pitét - válaszolt
összevont szemekkel Bill.
Regmancs 2012.10.10.
szó: ?
Aznap este csend honolt az óceán hosszú homokos pártján. Tom
és Bill csak bámultak előre, nem szóltak egymáshoz. Mit is mondtak volna? Aznap
ugyan már túl voltak egy szeretkezésen, de az már az aktusok számát nézve is
csak átlagosnak számított. Be kellett Billnek látnia, akár mennyire is
igyekeznek a kapcsolatuk csak testiség. Nem foghatja nyilvánosan bátyja kezét,
nem csókolhatja, ha pedig együtt vannak csak szexelnek, de ennyi. Tom hirtelen
megsimogatta Bill karját, a fejét pedig öccse vállára hajtotta. Ez még reményt
is ébresztett volna Billben a "normális" kapcsolatra, ha nem tudta
volna, hogy csak az óceán látta ezt a mozdulatot.
Kyra 2012.10.18
szó: El a kezekkel!
„Egyezerhatszáznyolcvannégy, egyezerhatszáznyolcvanöt,
egyezerhatszáznyolcvanhat, egyezerhatszáznyol… a fene, megint kihagytam egyet!
Na, akkor kezdjük elölről! Egy, kettő, három, négy…”
Gyűlölöm az éjszakákat! Tizenkét, istentelenül hosszú órányi
várakozás az idegesítő sötétségben, bámulva az ablakokon bekukkoló csillagok
vénypászmáit a padlón, és ha elunom a fényes csíkok tanulmányozását, jobb híján
számolgathatom Tina Turner ruháján a strassz köveket. Eddig háromezer-ötvennégy
a rekordom. Éppen ünnepi zárva tartás volt, szóval temérdek idő állt a
rendelkezésemre.
Na nem mintha a nappalaim sokkalta jobbak lennének, ó, ugyan
már! Amint becsoszog Bob a csinos kis felmosó vödrével, ami hűséges
kiskutyaként követi őt rövidke fogantyújához kötve, és lelkiismeretesen nekiáll
az előző nap során felgyülemlett koszt átcsoportosítani a padlón, én lélekben
hozzáláthatok az acélosodásnak, mert a kiöregedett taksiapó felbukkanásától
számított fél órán belül bekövetkezik a nyitás nevű természeti katasztrófa.
Amint a vénember szépen felkupacolta a mocskot a terem négy sarkában, és
felmázolta a szürke mosólé által hagyott jellegzetes mintázatot a linóleumra,
én már zsinórban háromszor estem át a depresszió és idegösszeroppanás összes
stádiumán.
Aztán felcsilingel a falióra, jelezvén a reggel kilencet,
visítva tudatván az itt dolgozókkal: jöhetnek a vendégek. Te jó ég, már a
gondolatától is görcs áll be a gyomromba! Gyomornak hívják azt a területet ott
a kabát közepe tájékán, ugye? Igen, asszem az embereknél az a gyomor helye.
Felajzottan viháncoló, idegesítően visítozó, uszkve átlag
tizenöt és fél éves tinilánykák hada lepi el a hírességek enervált
viaszmásaival telezsúfolt termet, és mit sem zavartatva magukat másznak rá,
taperolják össze az ellenkezni képtelen, ám nagyon is viszolygó bábukat. Mit
érdekli az őket, hogy mindeközben kézzel lábbal, szájjal, sőt néha nyelvvel is
benne tipornak a mi intim szféránkban. Felteszem nem is tudják, hogy van nekünk
olyasmi. Ez is amolyan emberi dolognak kikiáltott izé, amire más élőlénynek –
ne adj isten élettelen lénynek – nincs joga. Nos, kedves humanoid bornyúim,
erre csak annyit mondanék a jó Galileit idézve: „És mégis forog a Föld.”
Meglep, hogy ilyet is tudok? Nos hát, meglepően művelt népek álltak errefelé
restaurátornak.
Apropó, restaurálás. Édes szíveim, gondolom eszetekbe sem
jut, de higgyétek el, sokkal tovább bírnám ki efféle kozmetikázás nélkül, ha
mondjuk nem óhajtana mindegyikőtök egy-egy tincset magával vinni a hajamból.
Arról nem is beszélve, hogy talán a nadrágomat sem kéne kézről kézre járatni,
akkor meg a közelembe sem szabadna merészkednetek, ha a kacsótokban még valami
jó szutykos-szaftos kaját is markolásztok. Képzeljétek, a gatyám nem étlap,
hogy az demonstrálja a büfénk napi menüjét.
És hogy mégis miért viselem el mindezen ocsmány
tapintatlanságokat szó nélkül? Ez egy igen bonyolult dolog. A legfőbb oka a lehetetlen
türelmemnek az, hogy… Kapaszkodjatok meg… Én csak egy kib*szott viaszbábu
vagyok! Nincsen nyelvem, nincsenek hangszalagjaim, hogy kiüvöltsem a világnak:
Elég volt! Hagyjatok már lógva, a k*rva életbe! Menjetek, és keressétek meg azt
a majmot, akiről a drága alkotóim mintáztak, és fogdossátok az ő nadrágját, ha
ennyire izgultok a farmerra, neki biztos többféle is van. Sőt, talán rejteget
is valamit alatta. Engem hiába szondázgattok oly vadul a kicsi ujjacskáitokkal,
legfeljebb viaszos lesz a körmötök alja.
És hogy mi a másik ok? Hogy miért tűröm még ezen kívül
összeszorított ajkakkal a megaláztatást? Miért vizsgálgatom néha lopva,
mennyire amortizáltak le a barbár vendégek? Mert minél előbb kerülök
vállalhatatlan állapotba, annál hamarabb visznek a műhelybe a restaurátorok
keze alá.
Ott pedig nekiállnak szépen újrafesteni, kipótolgatni az
elcsent tincseimet, betömni a testembe karmolt lyukakat. Iszonyú kínszenvedés
az egész, naná – próbáljátok csak ki, ti vajon dalolnátok-e a boldogságtól,
miközben forró viaszt csepegtetnek az arcotokra – de én akkor is tűröm, már-már
elégetetten. Mert mindeközben láthatom Őt.
Ó, istenem ha szavakkal le tudnám írni, milyen káprázatosan
gyönyörű az a tompán fénylő, kacérul lezser tartásúra formázott test! Az a pimaszul
mosolygósra rajzolt száj, azok a lázasan csillogóra festett szemek! Mikor
legutóbb láttam, már hajat is kapott – igaz még csak a jobb oldalára. Te jó ég,
egészen beleszédültem azoknak a mézszőke rasztatincseknek a látványába.
Vajon ő is felfigyelt már rám? A múltkor, mikor bevittek,
láttam, hogy megakadt rajtam a szeme. Egek, hogy mennyire zavarba jöttem attól
a kíváncsi pillantástól. Ott álltam lecsupaszítva, foghíjas frizurával, mint
valami pongyolán megkopasztott varjú, és majd’ elsüllyedtem szégyenemben. De
még ez is jó érzés volt, őrülten jó érzés, mert ott lehettem a közelében,
lophattam magamnak néhány pillantásnyit arról a tökéletes alakról.
Azt hiszem, szerelmes vagyok. Az emberek ezt hívják
szerelemnek, igaz?
Kyra 2012.11.16
szó: skyfall
Hamburg ezen az éjjelen is gyászfekete sötétségbe
burkolódzott. A szűk sikátorok macskakövein csupán a reménytelenség keserű
szelleme somfordált egyik zsalureteszes ablaktól a másikig. Az emberek egykedvű
beletörődéssel viseltettek az esti kijárási tilalom ellen, lassan hozzászoktak,
hogy a félelem a hétköznapjaik részévé vált.
A máskor ezerszín, nyüzsgő város most idegesen aludta
felületes álmát, és feszülten várta, hogy felvirradjon a kilátástalan háború
újabb napja.
Volt azonban valaki, aki meg sem próbálta színlelni a
szendergést. Bill rezzenéstelen pillákkal, álmatlanul virrasztott a kényelmes
karosszékében ücsörögve. Magában számolta a vénséges ingaóra súlyos ketyegését,
melyet nem tudott elnyomni a fonográfból szóló monoton hegedűszó sem. Hiába
ölelte körbe az éjszaka sötétje oly puhán és lágyan, csupán az arcára engedve
némi halvány derengést szűrődni az ablak reteszeinek résein át, a fiú mégis a
vakítóan tűző nyári napsugarak alatt heverészett, távol a háborgó, zajos
nagyvárosoktól, a rettegve félt légiriadóktól, valahol máshol, más időben.
Érezte az orrában azt a tiszta illatot, melyhez képest
bármiféle, méregdrága kölni olcsó pacsuli csupán, ujjaival képzeletben újra
végigsimított a bársonyos bőrön, szerelmesen megcsodálva annak összes apró
egyenetlenségét, az érintése nyomán születő libabőrökön meredező pihéket. Újra
elveszett abban a meleg, határozott ölelésben, mely szavak nélkül ígérte a
viszontlátást, és ő képes volt kétkedés nélkül elhinni azoknak az erőteljes
karoknak, ütemesen mozgó mellkasnak, szaporán dobogó szívnek eme hazugságot.
Azóta eltelt hat év. Időközben felnőtt, hamarosan betölti a
huszonhármat, szerencsésen túlélt néhány rideg nevelőnőt, átvészelte a
nevelőszülei halálát és a világháború első három évét is. Róla pedig továbbra
sem tud többet, minthogy 1897 szeptemberében felszállt egy berlini gyorsra, és
elnyelte őt a pályaudvarról kifutó vonat gomolygó füstje.
Nehéz sóhajjal pillantott fel az órára, néhány másodpercig
szórakozottan követve tekintetével a rézinga útját, jobbra és balra, jobbra és
balra. A fejében megint ott motoszkált csitíthatatlanul az a bizonyos
szavacska: kérlek! kérlek! kérlek! kérlek!...
Volt, hogy órákig is elmantrázott így magában, várva a
csodára, vagy valami égi jelre, hogy könyörgése meghallgatásra találtatik. A
vége persze mindig az volt, hogy előkerült a kristálypohár meg a viszkis üveg.
A harmadik kör után már jöttek is a jelek, egyik a másik után. Ám ezek mind egy
szálig csalókának bizonyultak másnap.
A ma esti depresszióját azonban éles, szapora sípolás
szakította félbe. Bill újra felsóhajtott, ám ezúttal inkább megkönnyebbülten.
Újabb megbízás. Helyes! Addig sem gondol a keserű emlékeire, amíg dolgozik.
Feltápászkodott a fotelből, lustán kinyújtóztatta
elmacskásodott végtagjait, és előhalászta a visító ketyerét a táskája mélyéről.
Egy gombnyomással elnémította, majd letépte a kis műszerből sebesen előkígyózó
papírcetlit.
A Hírszerző Ügynökség Központi Igazgatóságától
Az M-24-7-69-es ügynöknek (alias Bill)
A küldetés fedőneve: Burgundia hercege
Az Ügynökség elvesztette a kapcsolatot az eltűnt tudós után
nyomozó titkos ügynökével.
Karl von Toten legutóbbi, ismert tartózkodási helye:
Bavaria/4546/790/202
Küldetés:
Keresse meg Toten házát, és derítse ki, mi történt vele
pontosan!
Bill hosszan tűnődve forgatta a cetlit az ujjai között.
Halvány mosollyal az ajkain, engedékenyen megajánlott a kreatív Ügynökség
részére legújabb megbízásának butácska kódnevéért egy szerény tízből hat pontot
a röhejességi skálán. Majd felkapta a kabátját, és feltelefonálta nem éppen a
legszebb, de nem is oly rémséges álmából a sofőr barátját.
Tamcsi 2013.08.26.
szó: sós keksz
Bill épp a kanapén feküdt és a tv-t kapcsolgatta, mikor
hirtelen megállt a keze. Az egyik tv csatornán épp egy reklám ment. Méghozzá
sós keksz reklám! A fekete hasa azonnal megkordult és csak meredt szemmel
bámulta a reklámot. A keksz éles formái, roppanós teste, és varázsos sárga
színe azonnal magával ragadták a képzeletét. Még akkor is csak bámult maga elé
mikor már rég elkezdődött a következő film.
- Mit csinálsz öcsi? - kérdezte döbbenten.
- Tom! - vetette rá magát Bill, és szenvedélyesen csókolni
kezdte.
- He? - döbbent le a rasztás, de visszacsókolta öccsét.
- Legyél a kekszem! - markolta meg a férfiasságát.
Regmancs 2013.09.26.
szó: csatornafedél
Bill aznap reggel egyedül sétált Los Angeles utcáin.
Cipőjében lazán slattyogott az aszfalton, lépése monoton hangtalanságban
érkeztek le, majd fel. Az egyik lépés azonban nem várt hangot hozott.
Lepillantva Bill meglátta a zaj okát. Egy laza csatornafedelet, mely ha
rálépnek hangot adott az illető terhének. Egy pillanatra elgondolkodott, majd
cipője orrával addig löködte, piszkálta a makacs hangoskodót, mígnem a fedél
bekerült a helyére, ennél fogva csendes lett. Bill egyszer-kétszer rálépett, és
megbizonyosodott arról, hogy munkája nem volt eredménytelen. Ebben a hiszemben
lépkedett tovább. Ő örült neki, hogy helyén van a fedél, de, hogy a csatornában
dolgozó munkások is örültek-e ennek, nos ez már egy másik történet.
Tamcsi 2013.08.26
szó: drótkerítés
Tom épp a kerti sütögetést tervezte mikor hirtelen
csengettek. A füle mögé biggyesztette a tollát, és úgy ment ajtót nyitni. Az
ajtóban egy széles vigyorú, zöld kezeslábast viselő egyén állt.
- Jó napot kívánok! Én a Garten vállalattól jöttem! Egy
vadonatúj terméket szeretnék önnek bemutatni! Egy csodálatos sövénynyírót
amivel akár két perc alatt végezhet és még a gyerekek is tudják használni!
- Nincs gyerekem! - válaszolta unottan. - Kertészem meg van!
- Ön nehéz eset uram! De épp ezért, ha most rendel ajándékba
kap egy gyönyörű tölgyfa széket amiből kényelmesen nézheti a meccseket!
- Nem nézek meccset!
- Vagy választhatja a megújult... - kezdett bele a férfi, de
Tomnak elfogyott a türelme.
- Szarjál drótkerítést! - csapta rá a manusra az ajtót.
Regmancs 2012.09.26.
szó: féklámpa
Tom idegesen vezetett hazafelé. Mérgének oka az iszonyatos
köd volt, melyben alig lehetett látni. Tom ezért azt gondolta, jobb ha az
előtte haladó autót követi egy darabon, így közlekedve az átláthatatlan ködben.
Egy darabig mentek így, semmi gond nem volt. Egyszer csak az
előtte haladó autó féklámpája kigyulladt, így a hátul haladó Tomnak is meg
kellett állnia.
Azt sem tudta hol van, körülötte még mindig semmit sem
lehetett látni.
Egyszerre kopogás rémisztette meg. Egy férfi állt az ablak
mellett, hevesen hadonászva, hogy engedje le az ablakot. Ezt meg is tette, mire
a férfi csak ennyit mondott: Fiatalember nem tudom miért követett, de legyen
olyan szíves tollason kicsit hátra, mert így nem tudom becsukni a
garázsajtót...
Tamcsi 2013.08.27
szó: gumibot
Tom nyúzottan ért haza. Ledobta a kulcsot a kis asztalra, a
cipőjét a sarokba és végighevert a kanapén. Sem ereje, sem kedve nem volt már a
naphoz. Ekkor hirtelen berobbant mellé Bill és elkezdett magyarázni.
- Fú, képzeld! Ma találkoztam egy zsaruval!
- Léteznek. Nem újdonság...
- Fú, de képzeld! Én olyat még nem láttam.
- Mér? Négy szeme volt?
- Nem! Annál durvább!
- 5 ujja? - tippelt Tom, mert már nagyon unta a dolgot.
- Neked is annyi van te szerencsétlen! De neki akkora...
- Mellei voltak? - nézett rá Tom kajánul.
- Nem! - rázta a fejét a fiatalabb. - Hanem akkora...
- Fasza? Minek nézed te azt?
- Nem! Hanem akkora...
- Motorja? - tippelgetett tovább az idősebb. Már nagyon le
akarta zárni a dolgot.
- Nem! Neki egy hatalmas nagy, kemény gumibotja volt! -
csillogtak a fekete szemei.
- Bill... - kezdte fáradt sóhajjal Tom. - Ha nem hagysz
aludni, eskü én elveszem tőle azt, és úgy megraklak vele, hogy még élsz nem
kelsz fel bazd meg! - kiabálta, majd ásított egy nagyot, és szépen elaludt a
kanapén.
Regmancs 2013.08.27
szó: pornó
Tom este a vacsora végeztével leült TV-t nézni.
Kapcsolgatott, egy ideig, végül egy pornócsatornán állapodott meg. Éppen egy
fekete hajú csajt mutattak hátulról, hol közelebbről, hol távolabbról. Tom
koncentrálva figyelte a nő fenekét, mint aki erősen gondolkozik. Hirtelen Bill
vonult át a TV képernyője előtt egy szál pólóban, ami látni engedte feszes,
kerek fenekét.
- Bill, csináld ezt még egyszer!
- Mit? - fordult hátra a fiatalabb értetlenkedve.
- Gyere át előttem!
Bill szó nélkül megismételte a lépéseket, ismét láttatva
magát Tomnak, átvonult előtte.
- Állj a TV mellé, és fordíts hátat nekem!
Bill ismét tette amit kértek tőle.
- Hajolj ici-picit előre!
Nem értette mit akar ezzel ikre, de lehajolt.
Tom ekkor hol a filmre, hol Billre nézett. Hol ide, hol oda.
Végül felállt, lekapcsolta a televíziót, és öccse mellé sétált, aki addigra már
felegyenesedett, és ezt suttogta a fülébe: Olyan a feneked, akár egy
pornószínésznőnek.
Tamcsi 2013.12.23.
szó: karácsonyfa
- Tomíííííííííííí! - ugrott rá Bill bátyjára karácsony
reggel.
- Bazd... - nyögött fel Tom. - Mi bajod?
- Karácsony van! Gyere! Fel kell állítanunk és
feldíszítenünk a karácsonyfát! Juj, mindjárt itt a Jézuska!
- Bill... Reggel 6:54 van. Ha nem szállsz le rólam, és nem
hagysz legalább 9-ig aludni, olyan karácsonyfát dugok a seggedbe, hogy még élsz
nem felejted el!
- De miért? - szontyolodott el a fiatalabb.
- Mert 23-a van bazd meg... - húzta a fejére a takarót, majd
visszaaludt.
Regmancs 2013.12.23.
szó: Hógömb
Bill a karácsonyi előkészületek végeztével, lehuppant a
kanapéra, és hátradőlt. Egy kicsit kifújta magát a takarítás, díszítés, és az
ajándékok becsomagolása közepette. Aztán észrevette az asztalon álló üveg hógömböt.
Egy ideig figyelte, aztán felvette, és megrázta. A gömbben felkavarodott műhó,
fehérbe vonta a közepén álló aprócska házakat. Elképzelte, hogy az egyik
aprócska házikó, az ő otthonuk, Németországban. Nézte, és amikor a hóesés
elcsillapodott, újra, és újra megrázta a gömböt. Mosolyogva figyelte mindig, és
soha sem unta meg a kavargó fehér pelyheket.
Fáradhatatlanul figyelte őket, és mind inkább mosolygott. A
házak közé gyerekeket képzeld, amint az ő által keltett hóesésben szánkókat
húznak, majd eltűnnek, hogy egy dombot keresve, nevetve csússzanak le rajta.
Képzelgését ajtócsapódás szakította félbe, majd Tom hangja, ahogy bekiált:
Megjöttem.
Bill mit sem törődve vele, újra megrázta a gömböt. Tom
azonban már meg is jelent a nappali ajtajában, majd kíváncsian megkérdezte:
Hát, te mit csinálsz?
- Nem látod? - nézett fel testvérére Bill mosolyogva. -
Fehér karácsonyt Németországnak.
Tamcsi 2013.12.23.
szó: hópehely
Tom elmélázva figyelte a hóesést. Különösen a millió és egy
féle hópelyheket. Már gyerekként is imádta őket, és milliószor próbált
hasonlókat rajzolni, de soha nem sikerült. Viszont mindig arról álmodott, hogy
egyszer egy hópelyhen fog snowboardozni.
- Tom. Figyelsz te rám? - kérdezte Bill dideregve.
- Úgy szeretnék manó lenni!
- Minek? - ráncolta a szemöldökét a fiatalabb.
- Hogy hópelyheken repülhessek!
Regmancs 2013.12.23.
szó: télapó
Bill, épp az egyik fotelben üldögélt, és az egyik magas
szárú sportcipőjét törölgette.
Tom többször is elment mellette, de nem törődött vele
különösebben, mit művel.
De a fekete, csak pucolgatta a cipőt, mintha semmi más sem
lenne ezen a világon csak az a fél pár cipő. Végül aztán Tom ránézett a
naptárjára, ahol tisztán látható volt, december hatodika van. Szóval Bill ezért
törölgeti a cipőjét. - gondolta, majd gyorsan maga is felvette az egyik
lábbelijét, és leülve vele, meg egy ronggyal a kanapéra törölgetni kezdte.
- Neked is meg jött a kedved hozzá? - kérdezte Tomot az
öccse.
- Hát persze! Én is várom a télapót. - bólintott Tom
mosolyogva.
Bill erre csak furán nézett, majd megkérdezte. - Miért
hányadika van?
Moncsi 2013.12.23
szó: mézeskalács
Bill mindig lázasan készülődik a karácsonyra. Egy nap éppen
valamiféle lapos tésztába nyomkod különböző formákat, mikor bátyja Tom,
mellélép és felvont szemöldökkel szemlélődik.
- Bill? - kérdezi kíváncsian, mire az ikre felkapja a fejét.
- Ez mi a tököm lesz? Gyurmázol?
- Mézeskalács - dünnyögi Bill, közben pedig precíz
odafigyeléssel tevékenykedik tovább. Tom közelebb hajol, majd lassan felemel
egy elég furcsa alakú süteménytésztát, ami szemmel láthatóan kilóg a többi
közül.
- Ez meg? - kérdezi.
- Az ott te vagy Tom - közli a testvére mosolyogva. A raszta
ezt hallva elgondolkozik, majd elvesz egy kést az asztalról, és finoman a lágy
tésztába nyomkodja. Eközben néhányszor lopva Billre pillant, aki épp a sütőbe
pakolja be a fémtálra rakott, megformázott süteményeket. Van köztük
karácsonyfa, angyal, de Georg, vagy éppen Gustav alakú is.
- Kész - szólal meg percekkel később Tom és büszkén mered a
maga elé rakott tálcán heverő sütire, ami kétszer nagyobb mint a többi, és Bill
alakja van.
Az öccse ezt látva a nyakába borul, majd szélesen vigyorogva
azt suttogja: - Tudtam, hogy hiányzik valami.
Évi 2013.12.23.
szó: üvegangyal
Karácsony reggelén Bill lázas készülődésbe kezdett.
Épp a létrán egyensúlyozva próbálta felhelyezni a csúcsdíszt
a fenyőfa tetejére, mikor Tom szemét dörzsölgetve lépett be a nappaliba. Bill
még nyelvét is kiöltötte annyira elmélyült cselekedetébe, észre sem véve, hogy
bátyja felébredt és gyanútlanul mögé osont.
- A fenébe, menj már rá! – mormolta magában miközben
ügyetlenkedett.
- Ha gondolod, segítek – szólalt meg Tom hirtelen, mire Bill
megijedt és hátra esett, magával rántva a földre Tomot is. – Hé jól vagy? –
kérdezte aggódva Tom.
- ÜVEGANGYAL! – kiáltott fel hirtelen Bill.
- Mi van? – értetlenkedett Tom megütött vállát simogatva.
- Ezt kerestem már mióta! Halászta ki a szekrény alatt
megbújó díszt, majd mit sem törődve, a még mindig földön fekvő Tomról
felpattant és diadalittasan felakasztotta a díszt a fára.
Tamcsi 2013.12.23.
szó: hólapát
Az ikrek karácsony este sétálni indultak Los Angelesben,
mikor is Bill eléggé magába merült. Szinte már szomorú volt, ami eléggé
aggasztotta Tomot. Az öccse amúgy is jókedvű volt, de az ünnepek környékén még
inkább. Ám akkor lehangoltnak látszott.
- Billie... Minden rendben? - kérdezte óvatosan.
- Nem! - ráztam meg a fejét az öccse elgondolkodva.
- Mi a baj édesem? - fogtam meg a kezét Tom.
- Imádok itt élni, de... De hiányzik Németország.... A
hangulat, a nyelv, az éghajlat, a hólapát...
- Miért pont a hólapát? - kérdezte értetlenül az idősebb.
- A fa része mindig a szerszámodra emlékeztetett - vont
vállat Bill, majd mosolyogva sétált tovább.
Nagyon örülök hogy újra felraktatok részt. Remélem hogy innentől újra aktív lesz az oldal:)
VálaszTörlés